Évközi
XVII. vasárnap B-év
Olvasmány: 2 Kir 4, 42-44.
Szentlecke: Ef 4, 1-6.
Evangélium: Jn 6, 1-15.
Kedves Testvérek!
Bevezetés: Talán mindannyian
emlékeztek még, hogy a múlt vasárnapi evangéliummal, melyet Szent Márk
evangéliumából olvastunk fel, azt mondtuk: Jézus megszánta, megsajnálta az
embereket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok
mindenre tanította őket. Figyelve a mai evangéliumot, melyet Szent János
evangéliumából olvastunk fel, akkor megint azt tapasztaltátok és azt
hallottátok, hogy Jézus megint megszánja az embereket, megszánja és jóllakatja
őket.
Sok
kérdés merül fel bennünk a
kenyérszaporítás csodáját
illetően: Például: Öt kenyérből és
két halból hogyan lakhatott jól ötezer
ember, csupán a férfiak közül és nem
számítva az asszonyokat és a gyermekeket.
Vagy hogyan lehet öt árpakenyér maradéka 12
kosár?
Mi
azonban egy picit tovább megyünk, és a
befejezésben lévő
megállapítás alapján, mely így
hangzott: „Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön”.Tegyük fel mi is a
kérdést: Valóban Jézus-e a
próféta? Az az
isteni Megváltó, az az isteni Küldött, akinek
el kellett, akinek el kell
jönnie?
A
válasz megadására segítségül
hívjuk Szent Annát, akit ma
ünneplünk, egyházmegyénk
fővédőszentjét, a nagymamáknak kedves, szép
pártfogója
és példaképe. A mai vasárnapon az Ő
szép példájával szeretnénk,
megköszöni a
szülőknek, a nagyszülőknek áldozatos
szolgálatát.
1.) Egyáltalán kell-e az
embereknek próféta? Egyáltalán kell-e az embereknek isteni Küldött? Kell-e az
embereknek Megváltó?
A./ Sokak szerint nincs rá szükség. Nemrégiben
olvastam egy történelmi eszmefutatást, amelynek az volt a lényege,hogy az új
időkben az ember foglalja el a legfelsőbb helyet, a legfelsőbb polcot, ahová a
múlt századok még az Istent helyezték. Innen az ember nem tud, nem is akar
lejönni, lemászni. Nem tud megalázkodni, saját magát helyezi az Isten helyébe.
Boldog emlékű II. János Pál pápa, szentatyánk így fogalmazta meg egyik
beszédében: „Ma
Európát súlyos válság fenyegeti A
gazdasági, anyagi
természetű értékeket, a sajátosan
emberi értékek fölé helyezik. Mind
többen élnek a hitüket veszítve, az élet
keresztény evangéliumi
látásától
megfosztva. Holott a személyi kibontakozásnak, belső
egyensúlynak, társadalmi
életünknek is a keresztény gyökerekben, az evangéliumban vannak az
erőforrásai és a gyökerei.”
B./ Természetesen sok olyan prófétája és
tanítómestere volt és van ma is a világnak, akiről azt mondjuk, hogy
evangéliumból szeretnének minket kiábrándítani.
Akik nagy
szólamokkal próbálják meggyőzni az
embereket a földi jólét, földi
mennyország
megteremtéséről, a Tejjel-mézzel folyó
Kánaánt itt a földön. Ezek a
próféták
mást gondolnak, mást mondanak, és mást
cselekszenek. Nincs összhang a beszédük,
a gondolataik és a tetteik között.
C./ Mi azonban bátran kimondjuk,
nekünk nem ilyen prófétákra, nem ilyen tanítókra van igényünk,
hanem igazi
prófétára, igazi Küldöttre, és
igazi Megváltóra, Jézus Krisztusra, akiről
hallottátok, azt írja mai evangélium: „Nagy
tömeg követte,…nagy tömeg vette
körül.” Ez így igaz ahogyan Szent János
leírja. Nagy tömeg veszi körül ezt a
Názáreti Jézust.
Önként,
függetlenül mindentől, ezt a tömeget
nem úgy vezényelték ki, ez a tömeg
önként kereste Jézust, mint ahogyan mi is
önként keressük Őt. Jézusnak megesett a
szíve a tömegen, csodát tesz. A csoda
nem más, mint Isten üdvözítő
jóságának a jele. A csoda hitet ébreszt,
vagy
növeli a hitünket. Ez azt jelenti, hogy hitre van
szükség ahhoz, hogy
felismerjük Jézus Krisztusban az Isten
Küldöttjét, a Megváltót, a
Názáreti
Mestert. Rahner a jeles teológus, akit a múlt vasárnap is segítségül
hívtunk. Most így fogalmaz:”Mindenki, aki elfogadja emberi sorsát, halálával
együtt Jézust fogadja el. Akiben Isten elfogadta az embereket.”
Ez azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztusban
fogadja el az embert, aki itt küzd, itt szenved, itt örül, itt él ebben a
világban. Bátran és merészen azt mondhatjuk, hogy hit nélkül, Jézus Krisztus
ismerete nélkül csak kincseit szorongató csontváz az egész világ.
Azt
mondtuk az előbb, hogy a csoda Isten
üdvözítő jóságának a jele. Akkor
megállapíthatjuk, amikor Jézus
személyét, az
isteni Küldöttet keressük, kutatjuk Isten legnagyobb
csodájával állunk szembe,
és Isten legnagyobb csodáját látjuk.
D./Azt
mondjuk: az anyaság csodáján,
a nagyszülői hivatás csodáján és a
család csodáján keresztül ismerjük meg
Jézust,
akiről azt mondja a mai evangélium: Ez az a
Próféta, akinek a
világba el kell jönnie. És ezek azok az
értékek, amiket az előbb felsoroltam,
amelyek az Isten jóságának, az Isten
szeretetének a jelei ebben a küzdő,
küszködő világban. Így megközelítve
láthatjátok, hogy milyen nagy értéket
jelent az anyaság és a család.
Sajnos a mai társadalom tagadja, sárba
tapossa ezeket, az értékeket, meggyalázza ezzel a Teremtő Istennek a művét.
Mi azonban Jézussal, aki egy istenfélő
családba érkezett ebbe a világba. Megszentelve ezzel az emberi életnek minden
egyes állomását, megszentelve a születéstől egészen a halálig. Megszentelte a
családokat, megszentelte a szülőket.
Mi ezzel a Názáreti Jézussal valljuk,
hirdetjük ezeket a nagy és fönséges isteni ajándékokat.
A próféta, aki a világba jön – Jézus így
érkezik hozzánk, őt keressük, őt szemléljük, és őt kutatjuk a mai vasárnapon.
2.) Miért éppen Szent Annát hívjuk
segítségül?
A./Szent Annának különleges tisztelete
van a mi egyházmegyénkben, fővédőszentünk.
Jézus Krisztus nagyanyja, Szűz Mária
édesanyja. Szent Anna férje Szent Joakchim. (Hagyomány szerint nem volt
gyermekük idősek voltak már. Anna sokat imádkozott, megkapta az igazi
ajándékot: Máriát. )
A./Szent Anna tehát imádkozott a
gyermekért. Könnyek között imádkozott az anyaságnak csodálatos
csodájáért,ajándékáért.
Ma pedig sokszor meggyalázzák ezt az isteni
ajándékot, kezdve a művi meddővé tétellel, az abortusszal, ártatlan magzatok
ezreit pusztítják el.
Szent Anna ez az idős asszony nevelgette a
gyermekét, Máriát, tanította. Nemcsak beszélni, járni, hanem tanította
imádkozni. Ő vezette be fiát a zsidó vallás mélységeibe. Isten félelemre, hitre
nevelte.
Sajnos
nagyon sok gyermeket nemhogy hitre,
Szentírás ismeretére, de semmire sem
tanítanak és nevelnek. Azt mondják nincs
rá idő. Azt mondják a mai szülők, apa és anya
fut a pénze után, a megélhetése
után. Próbál nevelni a televízió, a
videó, próbál nevelni a
számítógép. Az így
felnövekvő gyermekeknek aztán nincs
elképzelésük a jövőről. Az alkoholnak, a
kábítószernek, az ösztöneik
kiélésének az áldozatai lesznek.
Aztán fiatal
korban teljesen kiégve eldobják maguktól az
életet, mint értéktelen holmit.
B./ Szent Anna ez az erős és
istenfélő asszony azt üzeni nekünk, akik a mai vasárnapon Szent János
evangélistával keressük azt a prófétát, aki a világba jön:
Áldott az Élet, és áldott az anyaság, áldott
az idős kor, mert nem vagyunk az idő rabjai, és nem foszthatnak ki minket az
évek. Szent Anna odavezet minket ehhez a prófétához, aki Ura az életnek, aki
Ura a halálnak.
Az Ő példája mutatja, hogy áldás a gyermek,
áldás az anyaság. Sokaknak nem egyszer jön a kísértő gondolat, hogy feláldoztuk
a szabadságunkat, feláldoztuk a függetlenségünket, vesszödünk a gyermekkel.
Szent Anna boldogan nevelte, tanítgatta kislányát. Nem sajnált mindenről
lemondani érte.
Istentől kérte gyermekét, és Istennek
szentelte. Áldott tehát az élet útja, melyet Isten útjára indítanak az
édesanyák, és áldott az élet, amelyet anyai szeretettel óvnak a nagymamák
megfeledkezve saját életüknek a fogytáról, betegségeikről. Mintha egész
önmagukat készséggel odaadnák övéiknek, gyermekeiknek, unokáiknak. Csakhogy az
Istent nem lehet felülmúlni nagylelkűségben, Ő ezt százszorosan vissza fogja
nektek adni kedves édesanyák, nagymamák. Elajándékozott saját magatokat vissza
fogjátok kapni. Ezért mondom,
hogyáldás az öregkor, áldás az idős kor,
mert a hosszú élet jelzi az Örök Istent, de csak úgy lesz áldás, ha hiszünk
Szent Annával az élet
Urában, aki saját képére és hasonlatosságára
teremtett minket, és ez a teremtés csodája.
Az idős emberekben nekünk az Isten képmását
kell látnunk, és így kell mindenkinek, a világnak, a társadalomnak, a magyar
nemzetnek értékelni őket, hogy az a jó család ahol megbecsülik és szeretik az
idős embert.
C./ Szent Annát nagyon sokszor úgy
ábrázolják, hogy tanítgatja a leányát.
Azután tanítgatja
unokáját. Ez az idősek hivatása átadni a
tapasztalatot, bölcsen, higgadtan
ítélni az életet Jézussal.
Óriási felelősségetek van nagyszülők, nektek
még
tanítani és imádkozni kell.
(Óvodai hittan, kitől tanult imádkozni,
keresztet vetni – nagymama, nagypapa. Lourdes-i zarándoklat, a nagymama az
unokáinak a fényképét érintette a sziklához ahol a Szűzanya megjelent.)
D./ Aztán ha megtaláltuk
Szent Annával az anyai, nagyszülői hivatásban a prófétát – Jézust
– aki a világba jön, akkor nyugodtan odaadhatjuk, feláldozhatjuk
mindenünket a fiatalságunkat, az erőnket, a szépségünket, hiszen az
örökkévalóságot vallhatjuk magunkénak. És ez a legnagyobb csoda, legnagyobb
kincs, rátalálni a Prófétára, akiről azt mondja a mai evangéliumban a tömeg:
„Ez az a Próféta, akinek a világba el kell jönnie.”
Kedves
Testvérek!
Befejezés: Még emlékezhetek a
múlt vasárnapi evangéliumra, ahol az Úr Jézus megszánta az embereket,
és sok mindenre tanította őket.
A mai evangéliumban szintén megszánja
az embereket, több ezer embert
jóllakat, és a
legnagyobb emberi értékkel – az anyai,
nagyszülő hivatással – rátalálunk arra,
amire a tömeg rámutat, a Prófétára,
akinek el kell jönnie ebbe a világba.
Az anyai, nagyszülői hivatás és a
család ajándékában,
csodájában megtaláljuk az Isten
üdvözítő jóságának jelét.
Ezt kell felismerni mindannyiunknak, ettől függ a mi jövőnk.
Ha a szülők:
Szent Anna példájára, vállalják és
szeretik a gyermekeket.
Ha a szülők:
Szent Anna példájára, szemmel tartják
gyermekeik útját, munkáját, Istenhez vezetik, és Istennek szentelik őket.
Szent Anna példájára, bölcsességre,
istenfélelemre tanítják és nevelik a gyermekeiket.
Akkor mi is az igazságra éhező,
szomjazó tömeggel, amely a mai vasárnapon körülvette Jézust, megtaláljuk az a
prófétát, akinek a világba el kell jönnie, a Názáreti Jézust, és ha
megtaláljuk, akkor a mi családjaink, gyermekeink és unokáink valóban boldogok
és áldottak lesznek.
Amen.